Búcsú a parasztságtól

A szentendrei Skanzen megújult állandó kiállítása a néprajztudomány főszereplőjét, a parasztságot állítja középpontjába. A rendhagyó tárlatnak egykor élettel teli ház ad helyet, a múzeum Dél-Dunántúl tájegységének Drávacsehi lakóháza. A ház most átrendezett állapotában mutatja meg a parasztág elmúlását, és vesz búcsút a parasztságtól.

A paraszti társadalom felbomlása hosszú folyamat, amelynek utolsó, legtragikusabb fejezete a második világháború után következett be. A kommunista diktatúra a beszolgáltatási rendszer bevezetése, a padláslesöprések, a kuláklisták felállítása, a meghurcolások után az erőszakos szövetkezetesítéssel az utolsó szöget is beverte a parasztság szimbolikus koporsójába.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiállításai elsősorban a magyar parasztság évszázadok során kialakult hagyományait, mindennapjait és ünnepnapjait mutatják be. Ebben a mostani kiállításban azonban egy eddig kevéssé ismert témát ismertetünk meg a látogatókkal. A paraszti életforma felbomlását, ennek a társadalmi csoportnak az eltűnését, brutális likvidálását sajátos kiállítás rendezési módszerekkel tárjuk a múzeumlátogatók elé. Egy társadalmi csoport szenvedéseit, hagyományos életformájának megszűnését követjük nyomon szövegben, képben, hangban és tárgyakban.

A kiállítás témája Bíró Friderika néprajzkutató és Für Lajos történész több évtizedes kutatásaira épül. Tudományos kutatómunkájuk eredményét egy három kötetes könyvből ismerhetjük meg. A „Történelmi esszé” a magyar parasztság történetét vázolja föl, az „Interjúkötet” eredeti paraszti elbeszélésekből, vallomásokból áll, a fényképekkel illusztrált „Forrásgyűjtemény” pedig korabeli levéltári dokumentumokon keresztül ad bepillantást az 1945 utáni másfél évtized tragikus korszakába.

A száraznak tűnő történelmi adatok, a több ezer percnyi lejegyzett hangfelvétel, a sokoldalnyi levéltári dokumentum mögött emberek, személyes sorsok és történetek vannak. Sorsok, keresztbetört életek, amelyeket a 20. század máig ható történései alakítottak. Kiállításunkban az egykori gazdák, parasztok búcsúját láthatják mindattól, ami meghatározta életüket: a földtől, a családtól, a kisüzemtől, a szerszámoktól, az ünnepektől, a falutól és emlékeiktől. Nem önkéntes búcsú ez: kényszer szülte, erőszak segítette.

Ismerje meg a tárlatot és az annak otthont adó Drávacsehi ház történetét a múzeum Dél-Dunántúl tájegységében!